Ma - ismét - nagyszerű napunk volt.
Reggel i, aztán irány Kioto.
Két napja nekem sem megy a film-feltöltés valami miatt, de a link működik szerencsére: íme, egy kis ÍZELÍTŐ A SEBESSÉGBŐL! (A vége felé Kersha Kacu rólam készült sziklahágó fényképész-pozitúrás felvételén röhögünk, amit aztán valamilyen ördögi sugallatra fel is tett az egyik előző Bejegyzésbe, bocsássa meg neki a Jóisten. Szóra sem érdemes... Végül bezúgunk az alagútba.)
Délután Nishi Honganji - a képek innen valók -, buddhista szektás templom (1200 óta, nem fogadják el a vegetarianizmust, az önmegtartóztatást és a papi nőtlenséget - igazi különbségek, úgy látszik, nincsenek...).
Én meditáltam benn, Kersha
Kacu elaludt, Tatoma Shosan fényképezte, én meg TSh-t, ahogy kijöttem a
meditációból (ez az iciri-piciri meg mind megette). KK-t végül egy szerzetes felébresztette - éberség, gondolom.


... és egy (sz)ent gingko-biloba. Utóbbi példányai sorban szegélyezik az utcákat, utakat, Tokyoban is, itt is, ez, amelyik a képen látható, biztos több száz éves. Az arányokat, a méreteket Kersha Kacu amúgy délceg termete jól szemlélteti.
Megint csak csók és ölelés Mindenkinek, de annyit még hadd mondjak újra: a japánok elképesztő finomak, ha valaki mást mond, gyanakodjatok!
Talán írok majd még a nőkről, mert az nagyon különös.
(Kaikacuna Gacho)
Huh, az a vonatos video durva, én ettől az egy perctől is elszédültem, élesben lehet, hogy hánynék...meg a látkép se volt túl vonzó. De akkor is, mi az, hogy ilyenkor is belebújtok a virtuálba, és nem néztek ki az ablakon? Japániában!
VálaszTörlésValóban, én sem így emlékszem a Csajág felső-Polgárdi Ipartelepek közötti út sebességére. A vonatéletkép viszont a szédülésért is kárpótolt. :)
VálaszTörlés