Sziget

Egy kicsit gúny. Aki nem akarja olvasni, kapcsolja ki a blogot. (A családblogon: Mijadzsima)
A szent sziget, sok(koló) turistákkal, bár mi csak hétköznap voltunk. Nagy a trópusi, párás meleg, mint Rejtő Jenő idegenlégiósai, kitikkadva vonszoljuk magunkat... egy újabb üdítőitalos automata felé, a szokásos butiksoron és a szokásos párosujjú patásokon keresztül az Icsukusima kolostor irányába. Már az odautazáskor, a villámgyors katamaránon a csajok mellett...

...feltűnt, hogy a szárazföldön, a szigettel szemben, a hegyoldalba épített hatalmas épület. A füredi tapasztalatok alapján egyből az engedélynélküli építkezések jutottak eszembe, ráadásul az egész szándékosnak látszott, hogy a kolostor világhíres kapuját csak úgy fényképezhessük, hogy ez a monstrum benne van. És tényleg benne volt:

Csak a technika segítségével derült ki, hogy a tetején valószínűleg Buddha van, tehát ez egy szándékos épület, azért, hogy a kolostor szentélye, a kapu és a hegyoldali monstrum egy vonalban helyezkedjék el. (Ez egy magánmúzeum egyébként, az Umi-Mori Art Museum.) Miért van, hogy az egyébként egyszerűséget hirdető egyházak ės az új utakat kereső művészek megbarokkosodnak, ami méretnövelési viagraversenyt, aránytalan aranyosságot [aranytalan arányosság helyett], felnőttmesékkel operáló diznisedést okoz.

A kapu és a kolostor szép, a hegyoldali ráépülés kérdésesnek látszik, ės ez egy polkorr, visszafogott vélemény. A kolostor egyébként sintoista, ami sokkal egyszerűbb, mint a buddhista templomok világa, ezért nekem szimpatikusabb is. Hogy ez a keveredés, szinkretizmus hogy van itt, a "mellesleg" keresztény külsőségű esküvőikkel, azt nem tudom.

A csapat körében nagy érdeklődést keltett Dajso-in kolostorban minden volt, ami egy búcsúban kellhet. Ez a buddhizmis ezoterikus ágának Singon vonulatába tartozik (ezt a kolostorban szerzett angol nyelvű ismertetőből tudom), és a fenti búcsúbarokkos túlburjánzást is eszembe juttatta. Szép, elzárt helyen volt, erdőben, ez fokozta a hatást. Nyitott volt, és főtemplom fölötti kisebb szentélyben senki sem volt, csak a csönd, a fák és  néha a madarak, akik között egy kifejezetten nagyszájú varnyú is szerepet kért, és persze lett is neki, ezért hallgattuk őt is, mint az ég madarainak egyikėt, aki nem vet, nem arat. Persze, nem a madár számított igazán. A diznilendi hatásosság, változatosság mellett marketingszag is szállott a levegőben, amit kicsike Buddhácska jól tűrt.

Elégedett volt az ananász és narancs konzervekkel.

Mindenféle gúny nélkül elfogadom azt, hogy maga a tanítás ilyen egyszerű, azon már tamáskodom, hogy a tanítás megvalósítása ilyen "egyszerű" lehet. Persze próbálni kell az egyszerűséget. Például Viktornak megvan Tokióból a 3D Szűz Mária kėpről készült kép is, amely a tokiói templomudvarban kapható volt, sok hasonló mellett is.

Ez most picit gúnyosabb írás, mint aminek gondoltam, és hogy a gúnyosságom foka helytálló-e, azt nem tudom.

(A nem tudom Kristóf Attiláé.)