Jin-jang (tudom, ez kínai, de akkor is...)

- ez a bejegyzés már részben és részlegesen (és még nem részegen) válasz Megjegyzésküldőnk levelére, illetve az abban elésorolt kérdésekre; heej, kedves Sorbus, nagyon örülünk példamutató (!!!) levelednek, bár követnének sokan (... értitek?! - ez egy ráutaló, egyben biztató biztatás, ösztönző ösztönzés, bátorító bátorítás), köszönjük a nagyszerű gondolatokat és kérdéseket, hó! -

Jin:

Tamato Shosan 220-110 Voltos átalakítót keres a helyi áramviszonyoknak megfelelően, hogy legalább valamelyest csökkentse a technikai nehézségeket. Bemegyünk egy bazi nagy boltba, ilyen IT-üzlet. Tehát meglehetős méretű, átláthatatlan szinte az emelet a belépés szintjén, sűrűn magas polcokkal, mindenből, minden, sok.

Na, ilyen emeletből van benne 10!

Talán a másodikon Kersha Kacu vesz egy ilyen-olyan kábelt az adatátvitelhez. Kérdi, hol találunk 220-110-es átalakítót. Míg KK beüti a bakkártya pin-kódját, az eladó fiú diszkréten hátat fordít, a tekintetét a földre szegezi. A 8-ikon, válaszol készségese, átadja a kábelt, meghajol, köszön, mosolyog.

A nyolcadikon, bakker, mondjuk, hát hány emelet ez? Megyünk a lifthez, kicsit kóválygunk is a termék-gondolák útvesztőjében, talán egy egész perc is eltelik, míg az egyik 8. emeleti eladóhoz érünk. Méj áj hev e kvescsn? - kérdi KK.

Jesz, mondja az eladó, de már megy is, odavezet minket a 220-110-es átalakítók polcához, fölnyúl, s a sonkakapocsról már le is akaszt egyet, egy pont olyat, amilyen TSh keres.

Dehát nem is mondtuk még, mi kell nekünk! Vazze, ezek fölszóltak, míg mi a liftben emelkedtünk.

1000-1500 négyzetméteres bolt Tokió szívében 10 szinten, és adják egymásnak a drótot - már a kütyüvel várnak, ilyen nincs, és mosolyognak, elfordulnak, mikor beütjük a pin-kódot, meghajolnak, mikor távozunk. Ide akarok jönni vásárolni legközelebb is!

Talán még annyit, hogy a 220-110-es átalakító értéke mintegy 400 (= Négyesszáz!) Ft.

(Változat:

Park, serpenyőnyi /ez milyen szó: serpenyőnyi; serpenyőnyi!/ magnólia-virágok fényképezése közben szóba elegyedünk egy üzletemberrel, aki ugyancsak fényképeket készít - de - tömegével virágokról, amiket aztán lefest ilyen japánosan, szépen, mutatja a telefonjáról az átalakításokat, satöbbi. Közben meg letette a járda szélére a műanyag zacskót a kezéből. Két perc múlva arra teker egy rendőr /egy napra nem láttunk rendfenntartót, most itt terem/, megáll, fölveszi a földről a zacsit, kérdi az üzletember-festőt, ő hagyta-e el. Igen, ő, de abban bizony szemét van, nem hagyja ő azt ott, csak letette, míg beszélünk. Nem, semmi baj, nem azért kérdi, de akkor ő, a rendőr majd elviszi /!/ azt a szemetet. Hajlonganak, mosolyognak, mondják kölcsönösen, hogy arigato /köszönöm/, majd végül a rendőr továbbhajt a brinyójával, egyik kezében a szemetes szatyor, viszi el, magával.)

Jang:

Tény, hogy ez nem a legjobb felvétel, de csípőből készítettem, lopva, a telómat egészen eltakarva, hogy a mennyezeti kamerák kereszt-tüzében ne tűnjön fel, mit paparazzizok ebben a Furi-Muri szigeti "paradicsomban" (ld. Pinokkió története), ahol a japók a tőlük megszokottan fegyelmezett módon kirúgnak a hámból. Teljes beszűkülés, ingerelárasztás, zsilip, zuhanás a zajos semmibe, az üres hangzavarba. Talán kijön a rettenet. Ez is a nagyváros része, a tomboló árnyék a Nap-jeles országban (és nyilván nem a legrosszabb).

Mint egy zenekari próba kakofóniája, csakhogy a zenészek más okból, más partitúrából játszanak, és alighanem a céljuk (t.i. nyerni) is csak látszólag egyértelmű.

A Titkos Felvétel a WC-ből indul - külön "pikáns", hogy ott még istenes: kellemes smooth-jazz szól. Kiérni az utcára kész megkönnyebbülés!

                                                                                          Kaikacuna Gacho

... egyenlőre nem tudom ideszerkeszteni a filmet, de ezen a linken megnézheted (aztán majd pótolom): TOKYO-YANG