Volt ez a Furi-Muri szigete játékbarlang, illetve a róla készült film, amit Éva egyenesen thriller-szerűnek mondott.
A játék neve Pacsinko (a feltaláló Vlajimir Ilyich Pachenko után).
Úgy látjuk, sok ilyen hely van, és vannak is benne szépen, inkább estefelé telnek meg a sorok. Két ülősor között fut egy folyosó, azon jár-kel a Felügyelő, így nevezem. Sötét öltönyös ember (de ez amúgy nem kirívó).
A járdáról nézünk be a Pacsinko-terembe, látjuk, közeledik a Felügyelő. Nézeget jobbra, balra, figyeli a neki háttal ülő játékosokat, meg nem tudjuk, mit figyel még. Egész közel van már hozzánk, kiér a sor végére. Most jönne az, hogy fordul, és átmegy a másik sorba felügyelni, de nem.
Előbb megáll, visszafordul az imént végigjárt folyosó felé, és - meghajol.
Meghajol a jobbra-balra, szorosan egymás mellett és a folyosónak háttal ülő, az általános kakofónia süket zajában epilepszia-provokáló hevességgel villogó képernyőikbe mélyedő, elszállt játékosok felé.
//Milyen smasszer az ilyen.
Állunk a járdán, és mi is meghajolunk. Nem biztos, hogy látszik, de meghajolunk. Én, mondjuk, nem is igen tudom, mi előtt. Talán nem is konkrétan a játékosok, a Felügyelő vagy a Felügyelő meghajlása előtt (persze ezek is), hanem valami más előtt.
Érzek itt valami mélységeset, mindent átitatót. Talán ez előtt.//
- - - - - - -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése