MagyarJapán

MagyarJapán

2014. június 4., szerda

Az vagy amit megnézel

A császári palota (Tokió) kertjének bejáratával szemben van egy park szükökúttal. Itt olyan túristák is megfordulnk, aki teljesen átadták magukat a látnivalóknak, vagy magának a természetnek. Valahogy így:
és így:
Ez szerintem érthető, mert ha felborul a sorrend, akkor nincs egy hely sem az érkezőnek, amit el lehetne nyugodtan foglalni. Ősök, közös értékek, közös célok (egyÉnek) és máris kirajzolódik egy mindenkit mozgató erő, melytől minden helyzetben ugyan az fakad. Ha vendég vagy, akkor figyelem, szolgálatkészség, udvariasság, de a határok betartása is. Bort készítünk, importálunk is hozzá, van is borra való, de tőled nem kérünk. Ha egy árat mondunk, akkor azt komolyan gondoljuk, ha többet adnál, akkor azt ne pénzben fejezd ki. Örülök, ha örülsz és vidám kacagás a jele, hogy ezt komolyan is gondolom. Arigato vakarimasz, közben pedig meghajlok előtted, mert úgy érkeztél ide, ahogy a természet, a természetünk azt el tudja fogadni. Nem akkora áldozat ezt megtenned, cserébe pedig mi újra meg újra meglepünk téged odaadó figyelemmel és segítőkészséggel. Egyszercsak elhiszed, hogy ez őszinte. - Igen, már elhiszem. Kersha Kacu

2 megjegyzés:

  1. És akkor ezt így hogy...? Mármint a felső kép. Mert az alsót még csak értem. No meg szép is.

    VálaszTörlés
  2. Hogy őszinte-e?

    Ma reggel (7:55) munkába sietve az utcánkban lévő Kyokushin Karate edzőterem alagsori helyiségéből a linken látható japán úriember jött felfele. Pont akkor ért fel a lépcsőn, amikor odaértem, ezért egy kicsit a járda széle felé húzódtam, hogy ő is elférjen. Mosolygott. Nem is! Nevetett fülig érő szájjal. Aztán mintha egy kicsit meg is hajolt volna, gondolom köszönetképp, hogy letértem miatta az egyenes vonalról, amin haladtam.

    https://scontent-a-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/t1.0-9/1185276_706508916033388_1468468472_n.jpg

    Majd ma ebédidőben (12:36) ebédért igyekezve a Vaskapu utcában jött velem szembe két fiatal, elegánsan felöltözött japán srác. A környéken dolgozhatnak, irodisták lehetnek, mágneskártya lógott ki a zsebükből és valószínűleg ők is ebédelni mentek. Japánul beszélgettek és végig mosolyogtak. Ja nem! Széles vigyorral sztoriztak valamit, sajnos nem értettem…

    Igen, én is elhiszem! Pedig nem is vagyok ott…

    VálaszTörlés