(Ha nem jelenik meg a videó, vagy nem lejátszható, KATTINTS IDE!)
Miho zseniális. Tatoma Shosan fényképezett a legtöbbet, mert amúgy nem volt szabad. Majd ő közöl, gondolom, képeket, de addig is, íme, a vége, ahogy kijön az ember abból, amibe bement: a harangok, az alagút, az egész hely szürreális kinézete olyan születős-meghalós érzéseket keltett bennünk.
Mielőtt megnéztük volna a kiállítás(ok)at, már bent az épületben, valahogy inkább csak ültünk egy darabig, és azon képzelegtünk, hogy vajon végül a szerveinket adják-e el, vagy csak simán átnevelő-táborba kerültünk, olyanba, amiben mi magunk változunk teljességgel önként.
Annyira jővőbeli és képtelen volt az egész. Miközben nagyon-nagyon szép. A hatalmas üvegablakokon túli fák, erdő: mintha nem is létezne ott már semmi, csak nekünk vetítik ide kilátásként. A messzi látszó két betonépítmény: űrhajó-leszállóhely, stb.
Később kiderült: amikor az épületet emelték, "a hegyet átmenetileg el kellett hordani"; elvitték a fákat, a bokrokat, és mikor elkészült az egész óriás épületegyüttes, mindent visszatelepítettek. Most kétségtelen olyan, mintha a földből nőtt volna ki, egy fűszál nem görbe sehol.
A személyzet Orion 8-as ruhába öltözve, minden XXII. századi (az Orionra azért másban nem hasonlít... Bár: Mekléjn kapitány néhány mondata valahogy azt a létezést idézi, ami itt, Japánban zajlik; meglehet, még visszatérünk rá).
A fenti film (nem az orionos, hanem a naplójegyzet-nyitó) a kijutást ábrázolja művészi eszközökkel...
Tényleg, mintha egy másik világban járnánk. Japán egy idegen bolygó. Ha Mihoban vagyunk, ha kívüle.
 |
| Mihoi előkép |
Nézzétek akkor a befelét és a bentet is pár kép erejéig!
 |
| Érkezés Mihoba |
 |
| Ő visz minket be villanyautón (kivételezett helyen ülök) |
 |
| A misztikus alagút - befelé |
 |
| Az alagút vége - befelé menet |
 |
| A főkapu |
 |
| Antré |
 |
| Az űrhajó-leszállóhely |
"Az Én világom tele van gyönyörü dolgokkal, arra szántam őket, hogy Rám mutassanak, és az én veled lakozó jelenlétemre emlékeztessenek. A föld továbbra is hirdeti dicsőségemet azoknak, akiknek van szemük a látásra, van fülük a hallásra" Ez a mai napi írás egy "mindennapra üzenetes Jézusos" könyvben.Olyan jó, hogy ilyen csodákban vagytok, és velünk is megosztjátok!
VálaszTörlésKedves Zsuzsanna Rácz, de jó, hogy - legyőzve robot-léted kötöttségeit - megjelentél a színen! És köszönjük a megjegyzést, talán innentől még máshogyabban szemlélődünk...
VálaszTörlésAmúgy talán ezeknek a fantasztikus hypermodernségeknek tulajdonítható megtáltosodásom. Önállóan, 3 órás igazi szőke bénázás után, több robotteszten elvérezve, de újra és úja felállva, íme ontom a hozzászólásokat.
VálaszTörlésNagyon különös atmoszférája van ennek a helynek, még így a képeken át is. Nekem eszembe jutott róla a Stalker, bármennyire különböznek is, különösen a Zóna lepusztultságát tekintve. (Ekkor még nem olvastam a Honvágy posztot, amiben Tarkovszkij is megemlíttetik.)
VálaszTörlés(Éva a Petra gépéről...)
Az előző megjegyzésben elfelejtettem megkérdezni a lényeget: tulajdonképpen mi is ez az egész?
VálaszTörlés