Megvilágosodás és gyorsvonat

"Lehet, hogy itt nem is az a mérték érvényes, ami alapján mi tájékozódunk a világban: jó és rossz, fény és árnyék? Hanem?" - írtam előző bejegyzésemben (Csikkek, koszos autók). Az óta csak kerekedett a kép, főleg Kersha Kacu újabb bejegyzései révén - hogy itt valami más megy, "másabban, mint máshol, ahol máshogy".

Ma - többek között (pl. kobe-marhát is falatoztunk, de erről majd, gondolom, Tatoma Shosan ír, ő készített képriportot a vacsoráról) - a To-Ji [todzsi] templomban voltunk, s ott megvilágosodásom támadt a fenti kérdés vonatkozásában, miközben ezt a képet nézegettem.

A felvétel nagyon rossz a többszörösen hátrányos helyzet miatt (üveg alatti kép, elválasztó szalag zavarása, félhomály, továbbá fényképezni tilos...).

De a következő nagyításban talán mégis követhető lesz a ráismerésem.

Ez egy mandala, Buddhák sorát tartalmazza fel-le, jobbra-balra. Van olyan Buddha is, akinek a fejéből még számtalan kis Buddha nő ki...

Ez, mondjuk, nem nagyon látszik, micsináljak. Inkább mondom.

A fő, középső Buddha keretezett tere alatt közvetlenül  található négy + kettő = 6 sötét alak, és legjobb oldalt alul is egy sokfejű "szörnyeteg". Ezek az ádáz, Shiva-alkatú figurák (némelyik tehát többkarú), igazi harci kimérák, rettenthetetlen és rettenetes katonák, harcias lények teljességgel beillenek a "szentek", a Buddha megjelenései közé, nem különülnek el, hanem a maguk különösségével és egyáltalán nem békés voltukkal is besimulnak a mandala rendszerébe, ritmusába, stb.

Nem különülnek el!

Ahogy nézegettem ezt a képet hosszú percekig, egyszer csak ezt a mondatot hallottam a fejemben: ezek is Őt szolgálják!

Talán például buddhizmusban járatos személyeknek ez nyilvánvaló, de nekem újdonság volt a felismerés: a "kemény", harcos, színeiben is sötét képviselők nincsenek elkülönítve a meditáló, békés, nyugalmas, szellemi lényektől. Ugyanez a "képlet" állt össze a többi látott templom "színpadképei" alapján is, ahol együtt vannak a Buddha békés inkarnációi, megnyilvánulásai és a harcos démonok és fegyveres királyok szigorú alakjai.

Ezek is őt szolgálják. Vagyis nincs jó és rossz egymás ellenségeiként egymás ellen hangolva és elválasztva, tényleg, hanem ezek együtt munkálkodnak a világ dolgain. Fény és árnyék nem különül el, hanem mélységesen összetartozik. Az én számomra a naplemente utáni sötétség lehet a Nap hiánya, valójában az az árnyék, ami az éjszakát betölti, teljes mértékben a fénnyel összekapcsolt valami.

Ennyi. Olyan egyszerű, hogy alig hihető. Ráadásul ezt eddig is tudtam.

Csakhogy most ezt át is éltem, hogy ez a lényeg: nem külön kezelni a rendszerben általam rossznak értékeltet és rendszerben jónak értékeltet, hanem jót és rosszat együtt tételezni, ami avval jár, hogy nincs jó és nincs rossz - függetlenül attól, hogy az, ami éppen történik, a számomra kellemes-e vagy sem.

Ha nincs értékelés és elválasztás, elkülönítés, akkor egyben,egészben értékelem-érzékelem a világot, és minden érthetővé válik. A "Sötét" segíti a "Fényt" szándékai megvalósításában. Teljes szövetségesek ők ketten.

Ez a "paradigma" a számomra érthetővé teszi azt a sok érthetetlent, amit Japánban tapasztalunk.

Ha itt tényleg így viszonyulnak a világhoz, és az ezt a működést eredményezi, akkor a számomra a cél az integráció, a polaritás megszüntetése. Mondjuk, ez sem új, enyhén szólva, de a tudás átéltsége lélekkel, élettel és erővel tölti meg a tudást, ezt élem át most én. De hogy ez jelent-e bármit is eljövendő hétköznapjaimra nézvést, s ha igen, mit, én nem tudom.

Na, ez most annyira bölcseleti volt és egyben tulajdonképpen annyira nyilvánvaló meg egyszerű és ezért valószerűtlen is (holott a számomra tényleg nagy erejű észrevétel), hogy valamiképpen egyensúlyt kell teremtenem, úgy érzem...

Ezért álljon itt egy korábbi videó (ÍZELÍTŐ A SEBESSÉGBŐL!) tükre, ezúttal egy Shinkanzen távozása az állomásról. Ez is lélekzet-elállító, pedig a kifutó vonat még messze nem száguld 300-zal.

(Ha nem látod A vigyiót, próbáld meg ITT!)

(KG)