Kavics, szikla, moha

Tamás írta s mutatta "Hazatérés és köszönet" című bejegyzésében - bónuszként - a japán himnuszt énekelt (sumós) változatban is.

De mit énekelnek? Ha igaz, ezt:

(Kicsit bővebben lásd a Wikipédián)

Kiszáradt mohagyep pótlása mohatéglákkal

Szabad képzettársítással: száraz-kertjeik "tavainak" vízfelületét és hullámait gereblyézett kavicsággyal jelenítik meg. Ugyanezekben a kertekben és más kertekben is a japán kert-építés hagyományai szerint egy-egy függőleges szikla-felület sokszor vízesésként "hullik alá". A mohát meg kiváltképp kedvelik: mohatéglákat raknak a fák alá, a szilákon gondozzák, öntözik ezt a zöld bársonyt, a legtöbb helyen füves pázsit helyett is ezt találjuk.

Mindezekből következtetést nem vonok le, tényleg csak képzet-társítottam.

Azt azonban nem állhatom meg, hogy ide-idézzem: "maroknyi székely, porlik, mint a szikla" - szikla-szikla, csakhogy a japán szikla a hatalmasság elérését, a székely szomorúság pedig ugyanennek elvesztését teszi a kiindulópontba.

Kavicstó mohosodó kőhíddal, a "sziget" bokrai között, a fa alatt mohával (Kioto)

Kavics, szikla, moha - himnuszuk tárgyai: mindenütt jelen vannak Japánban. Komolyan veszik őket, magukat.

Mohapázsit, mohos kőlámpás - erre visz az út